Egy cseppje több

Szerelmed ereje újáéleszti lelkem,
mikor szinte már azthiszem, végem.
Ez egy olyan különleges erő,
mely engem naygon ritkán vezs elő.
Forrása kiapadhatatlan,
szíved ilyenkor tűzforró katlan,
túlcsordul az érzelmekben,
és én ugy érzem, hogy mindjárt végem!

Szerelmed egy cseppje többet ér,
mintha egy lottó ötöst megnyernél.
Egy csepjéért lehoznám én neked
akár a csillagokat,s testem, lelkem
szívesen adnám neked.
Célom, hogy boldoggá tegyelek,
s ebben semi, de semmi nem állíthat meg!
Az érzelmek csak úgy dúlnak bennem,
nem tudom mi a helyes, smi nem.
Te töltöd ki az egész szívem,
a szerelem melyet irántad érzek,
erősebb mint seregével a természet!
Forróbb, mint a hő, amely a lávában
tombol, mint a gőz mely gőzöl a tóban,
Tüzesebb, mint a kénkoves pokol,
melyet szerelmes sajna nem élhet túl.
Tüzesebb, mint a villám cikázta ég,
tomboló, szenvedélyes vihar idején.
Mámorosabb, mint az ambrózia
okozta álom, az istenek isszák, nem is hiába,
de a szerelmemhez képest az csak egy kupicácska.
Kínzóbb, mint Dózsa vastrónja,
melyen enki oly keservesen kellett kinlódnia.
Őrültebb, mint a legveszélyesebb mutatvány,
melyet ember valah is kitalál!
Kimerítőbb, mint a leghosszabb futás,
amit csak elképzelni tudnál.
Mert eme kínt és fáradalmat
kipihenni nem lehet, csak bízni, s hinni
hogy nem hiába volt mindez.

Ha nézlek, elveszek mosolyodban,
mondhatni elolvadok, mint csoki a kondérban,
gyönyörű szemeid, mint két bogár,
világítanak az ismeretlenben, ott hol minden homály.
Vörös ajkadnál szebb sem létezik,
fiú ilyen lányt, mint te, csak álmodhatik.
Még mindig alig hiszem, hogy létezel,
és hogy pont én vgyok ki neked kell!
Engem választottál, nem tudom mért,
de én hihetetlenül örülök, hogy Te élsz!
Szeretlek, mindennél jobban, hercegnőm, ki messze élsz!

Te vagy a...

Csak Rád vágyom, senki másra,
kellesz nekem, Te drága!
Nem bírom már soká,
nélküled én meghalok,és ez kurvára nem király!
Én nélküled élni nem tudok,
a szívem, mintha benne izzó vas lene, úgy sajog.

A szívem, kicsim, csakis Érted dobog,
a tüzes vér agyamban minden mást elnyom.
Nincs egyéb gondolatom, csak te kincsem,
Te vagy a szívem, a lelkem, a lényem, a mindenem!
Tőled kapom az éltető erőt,
te vagy az ég, a föld, a mező!
Te vagy az én erőművem, kicsim,
ki testem cselekvésre készteti.
Te vagy a tündér, ki elaltat éjjel,
s ki csókkal ébreszt minden reggel.
Te vagy a csoda, kit álmomban látok,
a álmaim hölgye, kit álmomban látok!
Te vagy a vér ereimben,
s a te forróságod érzem zsigereimben.
Te vagy a nappal, s te vagy az éjszaka,
ne hagyj el engem soha, de soha!
Te vagy a virág, kit szeretek,
az egyetlen, kit soha nem feledhetek!

Gyönyürűbb avgy, mint a legszebb virág,
Édes egyetlenem én várok Rád,
amíg csak kéred, és amíg csak világ a világ!

Ragyogsz életemben, mint égen a csillag!
Szívem, mint egy vulkán, vért izzad!
A fájdalom, félek kikezdi a lelkem,
csak azért élek, mert tudom, szeretsz engem.
Fúj a szél, és pitypang sarjad,
mikor kapom meg végre édes csókodat?
Telnek a napok, a hetek, az évek,
de én mindörökre csak ugyanazt érzem!
Tudom minden vágyad, hogy velem lehessél,
és a végtelenségig velem legyél!
Én is ezt szeretném, de az élet szemét!

Ha nézek az égre, Te jutsz az eszembe,
nem tudlak feledni egy percre se!
Kérlek, légy az enyém, senki másé,
főleg ne az alvilágé.

Szeretlek Téged!
Meghalok Érted!
Vérzik a szívem,
egyre fogya vérem!
Ne hagyj el kérlek, soha, de soha,
mert akkor tényleg meghal ez a rómeócska!

Rómeó dala

Kicsim, sajnálom, hogy ezt kell mondanom,
de én meghalok ha hangod nem hallhatom,
ha ajkad nem csókolhatom,
ha mosolytól sugárzó arcod nem láthatom!

A kínok kínja amit átélek,
hasonlóan hozzád,
nem nyugodhat ez a lélek,
még nem bújhat hozzád!

Szívemet fájdalom mardossa,
álmom az Élet két lábbal tapossa.
Ez az álom, hogy életem értelmével
együtt lehessek,
ha kell Érted akár az életemmel
is fizetek.
Érted bármi áldozaot meghozok,
ha kéred, én akár a kútba is beugrok!

Tűz ég a szívemben, mely mindent eléget,
bármi feladatot kiállok, amit álít elém az élet!
A szeretet amit irántad érzek, erősebb bármi másnál,
ez a láng soha nem fog kialudni, amit bennem gyújtottál!

Néha már sírni tudnék, annyira hiányzol,
az élet szar, és nem teljes a hiányodtól!
Melletted akarok lenni Júliám,
nem kell nekem senki, csak te Babám!
A két család viszályát az élet nekünk is megadta,
csak távolság képében, a faszkalapja!
Rosszabul jártunk, mint Capulet és Montague,
de nehogy úgy járjunk, mint Júlia és Rómeó!
Ők a szenvedéjért az életükkel fizettek,
remélem a mi szerelmünk nem kap ilyen defektet!
Ha fel kéne áldoznom mindent, Érted,
hát megtenném, mert nélküled
semmis az élet!

OLyan messze még a nyár,
Nélküled minden nap kész kínzás,
Nem tudom mihez kezdjek nélküled,
szükségem van Rád!

Kívánom, hogy karjaimba zárhassalak,
érezhessem bódító illatodat.
Selymes hajad tapinthassam ujjaimmal,
de sajnos nehezen bírok már magammal.

Nem vagy velem, és én sem veled,
de az érzelmeink öszekapcsolnak Téged és engem.
Kicsim, nagyon hiányzol, és nem lesz ez másképp,
én pedig csak a Tiéd vagyok és senki másé!

Nem simíthatom bársony bőröd,
nem láthatom mosolytól derülő arcod,
Ritka szerencse, ha talál valaki itt a Földön,
egy ilyen csodát, mint Te, s harcod,
a sorssal és az élettel,
hidd el!
eléri majd célját!
s soha töbet nem kell majd másra gondolnod, csak énrám.

Arra vágyom, hogy ajkad, csókod égessen,
mint a tűz, mely ott lobog szívedben!
A szerelem heve mutasson nekünk utat,
s ne hűtse le ezt a forróságot a reggeli harmat!

Érzelmeim a magasba törnek,
s hevükkel engem gyötörnek,
de éretd, Drága bármit kiállok,
s ameddig csak kell, én rád várok!

Lassan már nem tudok létezni nélküled,
néha érzem, hogy a szerelemtől szinte szédelgek.
Csak nézem a plafont, vagy a felhőket és révelgek.
Remélem tudod, hogy én nagyon szeretlek!

 

A jótevő

Szabadszellemű lelkem bezárták,
az éj sötétje borult reá,
azzal amit úgy hívunk, születés,
mikoron ez a testtelen,
megfoghatatlan dolog
megérkezik ide, eggyé olvad egy esetlen,
gyermeknek nevezett, monoton
hús-vér lénnyel,
melyet már nem a természet nevel,
és egyre csak fülel,
tanul,,
és végül akár teremtője ellen fordul.

Esetlen emberi test,
csak gondokat okozol szertelen,
atomsugárzás, és génhibák,
egyedül megvédeni képtelen magát!

Ó ti Felhők, ti szabadok vagytok,
ti párák, száguldotok mint a szabad szellem,
és ha eljön időtök, szertefoszlotok.
Az én mibenvalóm is alapvetően ilyen,
kitárulkozni, alkotni, és változtatni kíván,
mert ez egy rohadtul elcseszett világ.
Az emberiség csak rombol és falja a javakat.
Az "értünk" élők nem tehetnek már semmit,
közülünk valónak kell lenni annak,
aki majd itt rendet rak!
Neki kell lenni az Utolsó Mohikánnak!
Az elsőnek és utolsónak, aki megváltoztathatja a világunkat.

Neki, úgyhiszem, ezt szinte egyedül
kell majd véghezvinni,
képtelen lesz bárki is segíteni.
A magányos és egyetlen,
ki érzi, hogy másnak lehetetlen
az, ami neki nem,
akinek ez a világ nem való,
mert ő a legjobban nem ide való,
a földi Trójai faló,
ki a feljebbvalók küldötte,
kit nem Herkules lökött le
a csillagokból,
hogy "Uccu ne! Csináljad wazze!"
Ez az élet nem az ő élete,
ő csak a mindenhatók eszköze,
az univerzum jobbétételére!

Ó, te galárd világ!

Milyen galárd a világ,
hogy egy ilyen Rózsát kiközösít!
Mit vétett Ő ellenetek, hogy így bántok vele?Mint a Szahara szele,
mely megy amerre csak lát, nem figyelve semmire.
Csak mert ez a Rózsa külömb, mint a többi?
Miért akarjátok Őt megörleni?
Csak mert Ő fekete,  (ugy értem lélekben, éltető elemed a sötét :P)
az árnyék és a Nap kegyeltje?
Mert tudjátok, hogy a nyomába sem érhettek,
azért inkáb kibeszélitek?
Ugyan, tudom ez nem így van!
Tudom, hogy nem látjátok ki Ő valójában!
Hát majd én megmondom, jólvan?!
Ő az egyik legnagyszerűbb lény,
és benne is lakozik, nem is kevés fény!
Inkább irigyelnétek, csodálnátok,
Mert ilyet többet aligha láttok!

Hé növények, halljátok mind!
A Nap dühével számoljon egy örökkévalóságig,
ki eme Rózsa, vagy inkáb Angyal lelkét
meg meri bántani.
Ugyanis a Fény örök lekötelezettje marad,
mert Neki köszönheti a megvilágosodott gondolatokat.

Ti rosszak, mind! Szakadjatok meg kínotokban,
éljétek bűnös életetek a poros alvilágban!
Nem tudtok ti semmit, csak csalódást okozni,
egymással pörlekedni,
és a megvilágosultakat kitagadni!

Trapptarapp

Ha Te nem lennél Szerelmem,
nem tudom mi lenne velem.
A világ zord, és kegyetlen,
Te és a barátok vagytok az egyetlen,
amiért élni érdemes nekem!
Szeretni akarlak teljes szívemből,
átölelni, megcsókolni, ahogy azt köll!  (XD)
Érzeni, hogy velem vagy, mellettem vagy,
és szerelmünk örök, és halhatatlan.

Én csak Téged akarlak, és sneki mást!
Lelkünk kiegészíti egymást!
Mit nekünk egy vihar, vagy tornádó?
A szeretet túlél mindent, ha a test nem, akkor meg jön
az örökvaló.
Ha mi valóban egymásnak teremtettünk,
akkor bebizonyítom hogy bennem feltétlenül bízhatsz,
szerelmünk örök!

Ha Te vagy az árnyék, ki rám vigyáz és követ,
akkor én vagyok a fény, aki megvéd bármi baj is legyen.
Ez így is van rendjén, azthiszem!

El sem hiszed ,ilyen jól esik mikor bókolsz nekem,
olyankor a boldogság szikrája dobban odabenn,
Remélem az idő folyama jó irányba áramlik,
mert akkor az a szikra akár lánggá is felerősödhetik!

Csak Téged akarlak, senki mást,
nosza, terítsük le azt a kapcát!
Bocs, takarót,
ez de rossz vót.
zárlatos lett az agyamban egy derót!
Na szóval terítsük le azt a takarót,
tök mindegy hol, akár a pincében is jó.
Csak legyél velem Drága,
a világra onnantól kezdve magasról szarok,
és szeretve szeretlek, míg csak az örök fény lelkemben ragyog!

"Gyere, gyere hozzám!", ( nem úgy ;), am ez nincs a versben XD ) de mért mondok ilyet?
mikor tudom, hogy messze vagy, és hogy még nem lehet?
"Gyere, ölelj, szoríts, csókolj! Míg csak világ a világ!
Az sem érdekel, ha elragad minket az elmúlás!
Csak legyünk együtt örökkön örökké,
én a Tiéd vagyok, Te pedig az enyém! 

Black Rose

Itt a tavasz! Minden virágzik és vörös,
sok virág nyílik, de csak egy nem közömbös.
Nézd, ott a világ közepén, egy fekete rózsa,
akire az öröklétű nap süt, úgy napal, mint éjszaka.
A Nap sugárzik és vigyorog,
a Virág szírmai pedig mosolyra nyílnak,
lelke pedig megnyugodik.

A fényes égitestnek naygon tetszik eme angyali jelenés,
udvarol neki untalan, öntudatlan, és
nem érti hogyan,
de a tűz bensejében egyre jobban perzseli folyamatosan.
Mindig a rózsára tekinget,
más elfoglaltságot mér nem is nagyon kerget.
És igen, a Nap boldogsága végre eljöt, a feket rózsa vörösbe öntött.
Egyre csak nézi a csillogó szeműt,       (a rózsa ;))
bókokkal, és szívekkel halmozza el őt!

Én már csak tudom ezt,
hiszen jól figyeltem,
mit művel a romantikus énem,
Drága Egyetlenem! ;)

Az Angyal

Ó én gyönyörű Rózsám, ki a menyben lakozol,
mért száltál le hozzám őrangyalomul?
Mért? Hisz ily kicsnet mint Te, én nem érdemlek,
ennyi energiát a védelmemre kár befektetned.
Te anygal, kit számomra az ég küldött,
nem is gondolod mily csapdába eshetsz,
hisz egy lélek beléd véglegesen szerelmes lett!
Legfőbb vágya, hogy selymes bőröd tanpinthassa,
gyönyörű, barna szemed szemtől-szembe láthassa!
Sok nép istennői elbújhatnak mögötted,
mivel ők a Te szépséged közelébe soha sem kerülhetnek!

Ha kárhozat lenne végzeted,
ez az egy lélek, bizton tudom, oda is követne Téged,
nem állhatná útját sem a Háromfejű,
sem valamely mítoszi szereplő!
Ha az a sorsunk, hát égjünk mindketten tűzben,
a bűmös lelkek olvasztótégejében,
a kénköves kondérban,
mely ontja magábol a bűnös bűzt szakadatlan.
Ha ez vár rád, hát én akkor is követlek,
még ha maga a Mindenható is győzködi lelkem,
hogy nem éri meg!
De hid el megéri, mert szeretlek!

A rózsához

Ó szívem ragyogó rózsája,
szívem kiugrana a helyéből ha végre láthanta!
Testem összes sejtje kínban ég!
Lábam hozzád vinne, ha engedném!
Képzeletemben Téged csókollak, és ölellek,
Ki tudja, meddig bírom még ezt!
Csak a remény, hogy egy nap az egymáséi
lehetünk, segít túlélni az éjjeleket és nappalokat!
Ezek a sokrok ugye a Lovagregényből valóak.
Ugyérzem, iszonyatos teher nehezedik rám,
nekem muszáj vigyáznom magamra, a francba már.
Annak is ki kell derülni, aminek ki kell derülni, tudom.
Drága Szerelmem Érted még arra is képes vagyok.
Ha leég a motor, akor minden odavan,
és tudom, hogy Te oda is követnél ahol örökkévalóság van.
Az nekem nem számít, hogy ez a Fennt vagy a Lennt,
de kérelk, mindenképp legyél velem!

Sokkal fontosabb


Megtanultam, hogy vannak sokkal fontosabb
dolgok mint 1-2 Travian acc,
Számomra a legértékesebb és legfontosabb
DRága Egyetlenem, Te avgy!
Közel másfél óra áll e 4 sor mögött

(és igen, ez elég setesuta lett)

Semmire sem tudok gondolni Drága,
csak Terád.
Egyfolytában hiányzol, bizány ám!
Már azt sem tudom milyen, ha a szívem
nem kesereg,
És ha kell, érted én 5-6 évet is szenvedek,
ha bele is gebedek.
Mert addig nem leszek boldog,
amíg veled nem lehetek!

A szívtelenhez

Úgyhiszem egész életemben Téged kerestelek!
Szeretetteljes együttlétet, boldogságot.
A gondolkodásom, belső világom teljesen felborult!
A szerelem aurája teljesen bezárult.

Ilyen lány, mint Te, nincs mégegy a Föld kerekén,
ilyen jófej, megértő, szép és dinka lény!
Tiéd a szívemből a legnagyobb rész,
mit a legnagyobb, az egész a Tiéd!

Hiányzik, hogy belenézhessek szép barna szemedbe,
többet érne ez nekem, mint egy láda tele ezüsttel.
Jó volna bársonyos hajad cirógatni
és szemem rajtad pihentetni.
Ha it lennél, érzem szebb lenne a világ,
az Istenek ezer marékkal szórnák ránk az ambróziát.
Az édes nektárt, melynek ízét érezném
ha puha ajkad csókolhatnám!
Ha tehetnlm Téged ölelnélek örökre,
mindörökre, csak Téged Drága,
álomvilágom ragyógó rózsája!

A vihar

Most elképzeltem, ahogy mi ketten,
kéz a kézben battyogunk az esőben
és a csillapodni nem tudó szeles fergetegben.
Te mosolyogsz és nevetsz mert nem
bírod már
mint mindig ha be nem áll
az ökörséget gyártó pofám!

Az orkán cserepeket dobál,
de minket el nem talál...
Sérthetetlenek vagyunk így együtt
mert mi vagyunk az egymásra talált lélekpár.
A mindennél hatalmasabb erő
védelmez bennünket
miközben mellettünk egy torony romba dől!
A hegyek eltűnnek,
a falak ledőlnek,
a patakok, folyók kiszáradnak,
de a két érzelmi aurába burkolózó
mit sem sejt eme káoszból
mivel ők egymáséi kéz a kézben,
ölelésben,
csók a csókban, érzelmi kötelékben,
a szerelem múlhatatlan védelmében!

Olyan vagy mint...

Szerelmem olyan vagy te nekem
mint Csokonainak a Remény...
Földiekkel játszó égi tünemény!
Jó, igaz a 'játszó' szó nem a jó szó,
ugyanis szó mi szó,
érzem Te sokkal többet adsz nekem
mint egy játszadozó!
Remélem a mi szerelmünk olyan mint a
Chibó, legtöbb mi adható!

Örökké

Örökké, örökké, örökké!
Csakis veled, Drága, mindörökké!
Érted még az örök halált is vállalnám,
és a lélekvándorlás, frakassá válásom álmát
is feladnám,
csak azért, hogy veled lehessek
a világmindenség végtelenjéig, és tovább...
Mindig és soha, mindenhol é sehol,
a világban és azon kívül...
Egyszóvel öröké, mindörökké csak veled,
együtt, Szerelemben! Szeretlek!

Kettétépve!

Legnagyobb bánat, mikor téged ott kell hagynom,
egyedül, unatkozva, búsan a laptopoddal.
Olyan érzés, mint mikor az összefort lelket
két darabra tépik, barátom
odaát marad, én meg ideát bús gondolataimmal!
Ilyenkor tudnék összetörni egy tökfejet,
kinek képében a Sors már megint megjelent!
Az egyből let két lélek, búsan kereng körbe-körbe,
és egyszer az idősebbik azt mondja "Te,ökör, te!
Tudsz parancsolni a szívednek,
vagy ha nem, mért teremtettél ily helyzetet?"
Ezzel persze nem győzi meg magát,
és csak üti tovább a gerendát,
na jó, nem a gerendát, hanem a deszkát!
Vagy mondjuk úgy, a lambériát?!
Szeretem (a) Mandarint, és odavagyok érte...

Miért?

Törit tanulok,
és rajtad agyalok!
Nem értem mért,
de a szívem nem nagyon ért
egyet az agyammal! Hogy mért?
Mert nagyon szeret téged, azért!
Mért van szükség erre, azért,
mert Neked nem hazudok! A szíved asszem megért,
azért mondom, hogy szép vagy. Ezért!

A falak ledőltek

Egy dolog van amiből kevés van
ha veled beszélek, ez pedig az idő.
Gyorsan múlik kevés van belőle.
Mindig elhatározom, hogy elmeygek tanulni,
De a szívem enged otthagyni
és az agyam sokszor képtelen legyőzni
a szívem, amiből most udvarló szavak dőlnek.
Köszönhetem ezt Ramonnak, aki miatt a bástyáim ledőltek,
s érzéseim már megint előtőrtek.
Nemtudom mi lenne, ha nem lennél ilyen
hihetetlenül megértő velem. Milyen
lenne, ha ezért megutálnál engem?
Azt megtudni nem akarom!
Ha úgy szeretnéd, még a wub-ot is eltakarítom
még a szeretett fórumomról is, csak maradj a barátom!

Lélekemlék

Mandarin! Dereng valami előző életedből?
Semmi? Jóhogy! A reinkarnáció kitöről
sajnos mindent a lelkedből, az emlékezetedből.
De elkúrta, nem kicsit, nagyon! Mert egy kis emlékkő
megmaradt előző, közös életünkből!
Bizonyítja ezt az, hogy a Bogarat,
ki e lap felett tollat lógat,
akaratlanul is megtaláltad.
Tudom, te sem tudod hogyan,
de örülök nagyon, hogy megtaláltad Bogarat.

Sors

Sors, sors, sors! Mit képzelsz magadról?!
Hogy Isten borítson a fejedre egy sószórót!
Jajj de nagyon útállak azért,
hogy ily távol helyezted tőlem
lelkem hiányzó részét!