A rózsához

Ó szívem ragyogó rózsája,
szívem kiugrana a helyéből ha végre láthanta!
Testem összes sejtje kínban ég!
Lábam hozzád vinne, ha engedném!
Képzeletemben Téged csókollak, és ölellek,
Ki tudja, meddig bírom még ezt!
Csak a remény, hogy egy nap az egymáséi
lehetünk, segít túlélni az éjjeleket és nappalokat!
Ezek a sokrok ugye a Lovagregényből valóak.
Ugyérzem, iszonyatos teher nehezedik rám,
nekem muszáj vigyáznom magamra, a francba már.
Annak is ki kell derülni, aminek ki kell derülni, tudom.
Drága Szerelmem Érted még arra is képes vagyok.
Ha leég a motor, akor minden odavan,
és tudom, hogy Te oda is követnél ahol örökkévalóság van.
Az nekem nem számít, hogy ez a Fennt vagy a Lennt,
de kérelk, mindenképp legyél velem!