Egy nap az Időtlenek Hegyén…

Egy nap az Időtlenek Hegyén…

A cseresznyevirágzás idején,

Helyet kapott a becsület.

Ősi harcos, Kacumotó jelent meg.

Kardját lassan maga elé tette,

Páncélja megőrizte a halálos sebet.

Sorsa eldőlt: népét védeni,

Magát mindenki mögé helyezni.

Bölcs vezetőként élt,

Mikor még létezett erény.

Nem volt ott megvesztegetés,

Sem ocsmány hadviselés.

Ellenfelek szemtől-szembe’.

Egy esély. Hibázol. Vége!

A régi idők elvesztek,

A nagy harcosoknak befellegzett.

A lélektelen „olajbizniszesek”

Törtetnek csak az élen,

Félnek és félnek szüntelen.

Hisz a szamurájok kora elmúlt,

Mit számít már az ember becsülete?

(2009.01.11.)