OLyan messze még a nyár,
Nélküled minden nap kész kínzás,
Nem tudom mihez kezdjek nélküled,
szükségem van Rád!

Kívánom, hogy karjaimba zárhassalak,
érezhessem bódító illatodat.
Selymes hajad tapinthassam ujjaimmal,
de sajnos nehezen bírok már magammal.

Nem vagy velem, és én sem veled,
de az érzelmeink öszekapcsolnak Téged és engem.
Kicsim, nagyon hiányzol, és nem lesz ez másképp,
én pedig csak a Tiéd vagyok és senki másé!

Nem simíthatom bársony bőröd,
nem láthatom mosolytól derülő arcod,
Ritka szerencse, ha talál valaki itt a Földön,
egy ilyen csodát, mint Te, s harcod,
a sorssal és az élettel,
hidd el!
eléri majd célját!
s soha töbet nem kell majd másra gondolnod, csak énrám.

Arra vágyom, hogy ajkad, csókod égessen,
mint a tűz, mely ott lobog szívedben!
A szerelem heve mutasson nekünk utat,
s ne hűtse le ezt a forróságot a reggeli harmat!

Érzelmeim a magasba törnek,
s hevükkel engem gyötörnek,
de éretd, Drága bármit kiállok,
s ameddig csak kell, én rád várok!

Lassan már nem tudok létezni nélküled,
néha érzem, hogy a szerelemtől szinte szédelgek.
Csak nézem a plafont, vagy a felhőket és révelgek.
Remélem tudod, hogy én nagyon szeretlek!