Jaj, ez a viszontlátás…
Jaj, ez a viszontlátás,
Mint a tőrkés általi bántás!
A seb szívemen felszakadt,
Kérlek, vágd el torkomat!
Nem akarok többé érezni,
Sem a nem elfogadást látni,
Az emberek szemében felfedezni!
Nem értik, mit miért teszek,
Nem fogadnak el, bármit is tegyek!
Változtatni akarnak rajtam,
Ettől megyek néha a falnak!
Szépen elmondják sorban:
„Ezek a hibáid! Szánalmas vagy!
Szereted azt, ki viszont nem szeret,
Embereket ok nélkül bántasz meg,
Egyél bakker, ha tetszik, ha nem!”
