A barát
Egy mindenkori társ,
Egy igazán igaz barát,
Ki mindig veled van,
Jóban és rosszban,
Vele őszinte vagy,
S neki mindent elmondasz.
Látta felhőtlen boldogságot,
S látta teljes szomorúságod.
Mikor a szerelemtől szárnyaltál,
S mikor dühödben mindent anyáztál!
Emlékeid benne is élnek,
Hisz szinte már a másik éned.
Tudja milyen, ha elmerengsz,
S Róla képzelegsz.
Milyen, ha össze vagy törve,
S szükséged van rá,
A másik ökörre.
Társad a sétában a réten,
Ő is ugyanúgy fél, mint te!
A sötétbe’ beképzel mindent,
UFO-t, dínót, szörnyet.
A versírás neki nem megy,
Csak adja az ihletet,
Sok-sok éve velem tart,
Örülök, hogy ismerhetem!