Az Angyal

Ó én gyönyörű Rózsám, ki a menyben lakozol,
mért száltál le hozzám őrangyalomul?
Mért? Hisz ily kicsnet mint Te, én nem érdemlek,
ennyi energiát a védelmemre kár befektetned.
Te anygal, kit számomra az ég küldött,
nem is gondolod mily csapdába eshetsz,
hisz egy lélek beléd véglegesen szerelmes lett!
Legfőbb vágya, hogy selymes bőröd tanpinthassa,
gyönyörű, barna szemed szemtől-szembe láthassa!
Sok nép istennői elbújhatnak mögötted,
mivel ők a Te szépséged közelébe soha sem kerülhetnek!

Ha kárhozat lenne végzeted,
ez az egy lélek, bizton tudom, oda is követne Téged,
nem állhatná útját sem a Háromfejű,
sem valamely mítoszi szereplő!
Ha az a sorsunk, hát égjünk mindketten tűzben,
a bűmös lelkek olvasztótégejében,
a kénköves kondérban,
mely ontja magábol a bűnös bűzt szakadatlan.
Ha ez vár rád, hát én akkor is követlek,
még ha maga a Mindenható is győzködi lelkem,
hogy nem éri meg!
De hid el megéri, mert szeretlek!