A jótevő

Szabadszellemű lelkem bezárták,
az éj sötétje borult reá,
azzal amit úgy hívunk, születés,
mikoron ez a testtelen,
megfoghatatlan dolog
megérkezik ide, eggyé olvad egy esetlen,
gyermeknek nevezett, monoton
hús-vér lénnyel,
melyet már nem a természet nevel,
és egyre csak fülel,
tanul,,
és végül akár teremtője ellen fordul.

Esetlen emberi test,
csak gondokat okozol szertelen,
atomsugárzás, és génhibák,
egyedül megvédeni képtelen magát!

Ó ti Felhők, ti szabadok vagytok,
ti párák, száguldotok mint a szabad szellem,
és ha eljön időtök, szertefoszlotok.
Az én mibenvalóm is alapvetően ilyen,
kitárulkozni, alkotni, és változtatni kíván,
mert ez egy rohadtul elcseszett világ.
Az emberiség csak rombol és falja a javakat.
Az "értünk" élők nem tehetnek már semmit,
közülünk valónak kell lenni annak,
aki majd itt rendet rak!
Neki kell lenni az Utolsó Mohikánnak!
Az elsőnek és utolsónak, aki megváltoztathatja a világunkat.

Neki, úgyhiszem, ezt szinte egyedül
kell majd véghezvinni,
képtelen lesz bárki is segíteni.
A magányos és egyetlen,
ki érzi, hogy másnak lehetetlen
az, ami neki nem,
akinek ez a világ nem való,
mert ő a legjobban nem ide való,
a földi Trójai faló,
ki a feljebbvalók küldötte,
kit nem Herkules lökött le
a csillagokból,
hogy "Uccu ne! Csináljad wazze!"
Ez az élet nem az ő élete,
ő csak a mindenhatók eszköze,
az univerzum jobbétételére!