Egy cseppje több
Szerelmed ereje újáéleszti lelkem,
mikor szinte már azthiszem, végem.
Ez egy olyan különleges erő,
mely engem naygon ritkán vezs elő.
Forrása kiapadhatatlan,
szíved ilyenkor tűzforró katlan,
túlcsordul az érzelmekben,
és én ugy érzem, hogy mindjárt végem!
Szerelmed egy cseppje többet ér,
mintha egy lottó ötöst megnyernél.
Egy csepjéért lehoznám én neked
akár a csillagokat,s testem, lelkem
szívesen adnám neked.
Célom, hogy boldoggá tegyelek,
s ebben semi, de semmi nem állíthat meg!
Az érzelmek csak úgy dúlnak bennem,
nem tudom mi a helyes, smi nem.
Te töltöd ki az egész szívem,
a szerelem melyet irántad érzek,
erősebb mint seregével a természet!
Forróbb, mint a hő, amely a lávában
tombol, mint a gőz mely gőzöl a tóban,
Tüzesebb, mint a kénkoves pokol,
melyet szerelmes sajna nem élhet túl.
Tüzesebb, mint a villám cikázta ég,
tomboló, szenvedélyes vihar idején.
Mámorosabb, mint az ambrózia
okozta álom, az istenek isszák, nem is hiába,
de a szerelmemhez képest az csak egy kupicácska.
Kínzóbb, mint Dózsa vastrónja,
melyen enki oly keservesen kellett kinlódnia.
Őrültebb, mint a legveszélyesebb mutatvány,
melyet ember valah is kitalál!
Kimerítőbb, mint a leghosszabb futás,
amit csak elképzelni tudnál.
Mert eme kínt és fáradalmat
kipihenni nem lehet, csak bízni, s hinni
hogy nem hiába volt mindez.
Ha nézlek, elveszek mosolyodban,
mondhatni elolvadok, mint csoki a kondérban,
gyönyörű szemeid, mint két bogár,
világítanak az ismeretlenben, ott hol minden homály.
Vörös ajkadnál szebb sem létezik,
fiú ilyen lányt, mint te, csak álmodhatik.
Még mindig alig hiszem, hogy létezel,
és hogy pont én vgyok ki neked kell!
Engem választottál, nem tudom mért,
de én hihetetlenül örülök, hogy Te élsz!
Szeretlek, mindennél jobban, hercegnőm, ki messze élsz!
Szerelmed ereje újáéleszti lelkem,
mikor szinte már azthiszem, végem.
Ez egy olyan különleges erő,
mely engem naygon ritkán vezs elő.
Forrása kiapadhatatlan,
szíved ilyenkor tűzforró katlan,
túlcsordul az érzelmekben,
és én ugy érzem, hogy mindjárt végem!
Szerelmed egy cseppje többet ér,
mintha egy lottó ötöst megnyernél.
Egy csepjéért lehoznám én neked
akár a csillagokat,s testem, lelkem
szívesen adnám neked.
Célom, hogy boldoggá tegyelek,
s ebben semi, de semmi nem állíthat meg!
Az érzelmek csak úgy dúlnak bennem,
nem tudom mi a helyes, smi nem.
Te töltöd ki az egész szívem,
a szerelem melyet irántad érzek,
erősebb mint seregével a természet!
Forróbb, mint a hő, amely a lávában
tombol, mint a gőz mely gőzöl a tóban,
Tüzesebb, mint a kénkoves pokol,
melyet szerelmes sajna nem élhet túl.
Tüzesebb, mint a villám cikázta ég,
tomboló, szenvedélyes vihar idején.
Mámorosabb, mint az ambrózia
okozta álom, az istenek isszák, nem is hiába,
de a szerelmemhez képest az csak egy kupicácska.
Kínzóbb, mint Dózsa vastrónja,
melyen enki oly keservesen kellett kinlódnia.
Őrültebb, mint a legveszélyesebb mutatvány,
melyet ember valah is kitalál!
Kimerítőbb, mint a leghosszabb futás,
amit csak elképzelni tudnál.
Mert eme kínt és fáradalmat
kipihenni nem lehet, csak bízni, s hinni
hogy nem hiába volt mindez.
Ha nézlek, elveszek mosolyodban,
mondhatni elolvadok, mint csoki a kondérban,
gyönyörű szemeid, mint két bogár,
világítanak az ismeretlenben, ott hol minden homály.
Vörös ajkadnál szebb sem létezik,
fiú ilyen lányt, mint te, csak álmodhatik.
Még mindig alig hiszem, hogy létezel,
és hogy pont én vgyok ki neked kell!
Engem választottál, nem tudom mért,
de én hihetetlenül örülök, hogy Te élsz!
Szeretlek, mindennél jobban, hercegnőm, ki messze élsz!