Kettétépve!

Legnagyobb bánat, mikor téged ott kell hagynom,
egyedül, unatkozva, búsan a laptopoddal.
Olyan érzés, mint mikor az összefort lelket
két darabra tépik, barátom
odaát marad, én meg ideát bús gondolataimmal!
Ilyenkor tudnék összetörni egy tökfejet,
kinek képében a Sors már megint megjelent!
Az egyből let két lélek, búsan kereng körbe-körbe,
és egyszer az idősebbik azt mondja "Te,ökör, te!
Tudsz parancsolni a szívednek,
vagy ha nem, mért teremtettél ily helyzetet?"
Ezzel persze nem győzi meg magát,
és csak üti tovább a gerendát,
na jó, nem a gerendát, hanem a deszkát!
Vagy mondjuk úgy, a lambériát?!
Szeretem (a) Mandarint, és odavagyok érte...