Rómeó dala

Kicsim, sajnálom, hogy ezt kell mondanom,
de én meghalok ha hangod nem hallhatom,
ha ajkad nem csókolhatom,
ha mosolytól sugárzó arcod nem láthatom!

A kínok kínja amit átélek,
hasonlóan hozzád,
nem nyugodhat ez a lélek,
még nem bújhat hozzád!

Szívemet fájdalom mardossa,
álmom az Élet két lábbal tapossa.
Ez az álom, hogy életem értelmével
együtt lehessek,
ha kell Érted akár az életemmel
is fizetek.
Érted bármi áldozaot meghozok,
ha kéred, én akár a kútba is beugrok!

Tűz ég a szívemben, mely mindent eléget,
bármi feladatot kiállok, amit álít elém az élet!
A szeretet amit irántad érzek, erősebb bármi másnál,
ez a láng soha nem fog kialudni, amit bennem gyújtottál!

Néha már sírni tudnék, annyira hiányzol,
az élet szar, és nem teljes a hiányodtól!
Melletted akarok lenni Júliám,
nem kell nekem senki, csak te Babám!
A két család viszályát az élet nekünk is megadta,
csak távolság képében, a faszkalapja!
Rosszabul jártunk, mint Capulet és Montague,
de nehogy úgy járjunk, mint Júlia és Rómeó!
Ők a szenvedéjért az életükkel fizettek,
remélem a mi szerelmünk nem kap ilyen defektet!
Ha fel kéne áldoznom mindent, Érted,
hát megtenném, mert nélküled
semmis az élet!