Szeretlek, akarlak, kívánlak!

Démonom! Szeretlek, akarlak kívánlak!
A tested, lelked, minden porcikádta,
s ez nem becézése a Polski Fiatnak.
Minden éjjel csak arról álmodozom,
hogy te velem vagy, s én veled vagygok.

Egyre csak magunkat látom,
ahogy egymáson fekszünk az ágyon,
miközben a gyönyör hullámain utazunk,
bár ilyen kéjben telne el minden napunk!
Csak Veled, kettesben, senki mással,
a szerelmünkkel, a testünkkel, s egy kis sóhajtással!

Rajtad fekszem, s te élvelez
minden muzdulatot, mit a testem követ el,
sóhajodban,abban a halkban, nevem rejlik,
és tudjuk, már nem kell sok a csúcsig.
Körmöd a testem tépi, s nem enged,
közben, akár egy démon, a fülembe lihegsz!
Ajkad, az a gyönyörű, nyögve az enyém keresi,
megleli, rátapad, és többé nem ereszti!
A tűz a lelkünk mélyéig hatol,
s minket elnyel a kéjjel teli pokol,
lelkünk összeforr ebben a forró csókban,
s bensőd elhagyja a hőn áhított sóhaj!
Lelkünk immár közös, s nincs már semmi,
csak mi ketten, s az ördöi kéjparti!