Az Éj
Az éjjel a legszebb napszak,
Ilyenkor szabadon álmodozhatsz,
Vagy akár gondolkozhatsz,
Nem mondják meg, hogy
Mit tehetsz, s mit nem szabad,
Nem zavarnak meg folyton,
Fontos eszmefuttatás közben,
Agyad hadd edződhessen!
Ilyenkor nem érzek semmit,
Még a fájdalmat sem,
Mi lassan kikészít!
A hiányérzetet mely
Abból fakad, Szívem
Nincs velem, ez gyötör,
Kínoz, tép minduntalan!
Az Éj segít, megvéd,
Hagyja nyugodtan szenvedésem,
Melyet magam vállaltam,
Ez az ára az útnak,
Mely nehéz, melyen lelkem halad,
Csak ez árán lehetek boldog,
S van életemnek célja!
A szerelem áldozatokat
S követel, mint minden,
Érti ezt az, ki tudja
Milyen tizenhat év,
Mellőzve minden érzést,
S nagy hírtelen, a véletlen
Az utadba ejti azt,
Kivel örömöd teljes lehet,
Ki elfogadja, azt, aki vagy,
Ki megértésedre törekszik,
S célotok fele! Nem tudni
Még mi az, de tudod, megéri!
Az Éj
2008.08.23. 18:19Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bb-versek.blog.hu/api/trackback/id/tr28629418
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
xxxHelgaxxx 2008.08.24. 21:21:33
Döfködj nyugodtan Bogaro, ha már a szekér is kirázott veled, de ne feledd: a nimfában is van szálka, s még mielőtt bárkit, de különösképpen önmagadat berántanád, mint a paszulylevest, a Nirvánába, gondolj arra, hogy ott állnak mögötted a jóakaróid, akik valagon telefonálnak...amibe eleve belesemmisülsz! De akkor majd nem kényszerít többé a test börtöne. :) Remélem a hosszú kommentért nem hari. bye
