Egyetlen kívánság

Zsófi, én csak Rólad álmodozom,
minden éjjelen, s nappalon!
Újabb rameket nem költök,
mert most asszem megfürdök...

Itt vagyok, vissza is értem.
Lefürödtem gyorsan, sebtében.
Hol is tartottam? Oké, tudom...
csak Rólad álmodozom.
Te vagy a szívem mindegy vágya,
az életem boldogságának elhozója.
Sok akadály gördült már elénk,
a sors nem kedvel minket az hétszentség!
Mi akkor is lépdesünk a célunk felé,
Kézenfogva, együtt, egész lény ként.
Igen, ez a nagy távolság nem a legjobb dolog,
de nézd pozitívan, s rögtön megláthatod,
hogy ezzel életünk nagy ajándékot kapott.
Mi megtanuljuk elviselni a fájdalmat,
mely az egymás iránti hiányból fakad,
megtanuljuk igazán értékelni az együtt töltött időt,
s kijátszani a négy, meg nem értő szülőt.

Meg is edződünk, hisz sokat kell vesződni,
míg végre a gép elől öcséinket ki tudjuk szórni.

Mi tudjuk igazán, milyen az igazi vágy,
hogy megfoghassuk egymás kezét, csókolhassuk arcát!
Milyen, ha kínzóan vágysz az imádottad ölelésére,
vagy néznéd csillogó szemmel, ahogyan egy virágot böfög le.
Egyetlen kívánságod, hogy vele lehess,
csókolhassad, kezét fogjad, megölelhesd!