A barát

Egy mindenkori társ,

Egy igazán igaz barát,

Ki mindig veled van,

Jóban és rosszban,

Vele őszinte vagy,

S neki mindent elmondasz.

Látta felhőtlen boldogságot,

S látta teljes szomorúságod.

Mikor a szerelemtől szárnyaltál,

S mikor dühödben mindent anyáztál!

Emlékeid benne is élnek,

Hisz szinte már a másik éned.

Tudja milyen, ha elmerengsz,

S Róla képzelegsz.

Milyen, ha össze vagy törve,

S szükséged van rá,

A másik ökörre.

Társad a sétában a réten,

Ő is ugyanúgy fél, mint te!

A sötétbe’ beképzel mindent,

UFO-t, dínót, szörnyet.

A versírás neki nem megy,

Csak adja az ihletet,

Sok-sok éve velem tart,

Örülök, hogy ismerhetem!