Az Állatok Védőszentje
Jé, ki ez az Ős öreg lélek,
Ki karját nyújtva mereng,
S mosolyog a Földre?
Vizsgálja alant az élő javakat,
De nem mindeniket,
Az ember természetesen kimarad!
Ő a Szent, ki kiválasztott lett,
Nem választották, csak arra ment,
S döntött: „Én ezt teszem!”
„Az állatok oly védtelenek-
Fakadt ki még odalent-
Őket mért nem védi senki sem?
Kik igazán megérdemelnék,
De csak puskák várnak
Rájuk, ketrec, vagy halál!
Oly sok a bántás, az öldöklés,
Az élvezetért, a semmiért!
Az ember ki szórakozásból öl,
S az állat, ki megélhetésből,
Önvédelemből, ősösztönből,
Semmiképp sem élvezetből!
Hozza a gyufát, a fáklyát,
Felgyújt minden füvet és fát,
Völgyet, barlangot betemettet,
Hegyet letaroltat, beépíttet!
Dubaiban a tengerből is föld lesz!
Nesze nektek dúsgazdag barmok,
Vegyetek az óceánban farmot!
Ez való nektek, költsétek pénzetek!
Tessék jó anyatermészet,
Műved lassan az enyészeté lesz,
Nézd a Föld mivé lett!
Az élőlények szépen eltűnnek,
Az embert bezzeg tenyészted!-
Mondjátok: de hisz állatkert, védelem,
Neveli, még akit lehet!
Neveli, mert kevesen lettek,
De kérdem én, kié e nevezetes tett?
Ti tettétek emberek! Hjajj…Emberek…-
Jobb lenne ez a világ Nélkületek!
Csak a harcok, háborúk,
S ezt sínylik minduntalan a „tudatlanok”.
A réten legelők, a folyóban úszók,
Az olaj fojtotta óceánban járók,
Vagy akár az égben vadászók!
Ember!, halj ki kérlek,
Akkor megmarad a becsületed,
S az eljövendő kor majd nem
Az Alávaló Lények néven emleget!
Hjajj…- Mit legyen veletek?
Már értem mért hozott Isten özönvizet,
Azzal Ő nagy csodás jót tett!
Ezen naptól kezdve,
Az Állatok Védőszentje leszek!
Életem és Lelkem a Világnak szentelem!
Mondj akármit, érzem, ez a helyes!
Ha eljutok a Mennybe,
Remélem, Főnök, megteszed,
Hogy beburkolsz mindent,
S tovább nem engeded,
Hogy a rosszak még csúfabb
Tetteket elkövessenek!
