A szög

Kibújt a szög a zsákból,

Szíve szerint visszamenne,

Megrémült attól, mit látott,

Mi lett a világból körülötte.

Nem csillog, se nem fényes,

Egyszerű, matt felületű szeg.

Körbenéz, nézi a vidéket,

Még mindig nem látja szebbnek.

Ma már az a lényeg,

Az ember csavarján

Mennyi az öröklött menet,

Fában, vagy vasban szorul-e meg.

Az esők sem kímélnek,

Mindent rozsda esz meg,

Csak azt a párat nem,

Kiket véd az oxidréteg.

Kívül mind tükrös,

De méreg emészti őket.

Cinkruhás bolondok,

Biliacél lények.

A kalapács mindre lesújt,

Egyre csak növeli a súlyt.

Rabszolgaság lett sorsuk,

Mind jobban szorulnak a rostok.

A szerencsétlenje ott rohad el,

Eredményt a fogó sem ér el,

Ellenszegülni csak kevés mer,

Ők lehetnek az ellenszer.

Fejbe vertek, ottmaradtál,

Tűzben égsz, szép a kazán!

A lángok tested nyaldossák,

„Biztos megérte”, de

Ez még nekik is talány.